ÉLET - TÁNC

  

   Végre magamra találtam a táncban! Az illúzió oldaláról átkerültem a valódiba.

   Megértettem, hogy nem elég, ha kívülről utánzom mások mozdulatait, ez amúgy mindig is taszított; és nem elég az sem, ha belső indíttatásból mozdulok. Sokáig Istennek táncoltam, de ezt mások előtt nem nagyon tudtam megvalósítani, mert ha egyvalaki negatív energiákkal telve figyelt engem, bizalmatlanul, bírálva, akkor már fel is borult bennem minden, és nem bírtam mozdulni sem.

 

   Mostanában azon gondolkodtam, hogy talán Istennek kellene táncolnia bennem. Átengedni magam teljesen az ő felügyelete alá. De mostanra megérett bennem, hogy Istennel együtt kell táncolnia emberi részemnek. A kívülről jól begyakorolt mozdulatokat a belső, isteni mozdulatokkal kell összehangolnom.

   Nem elég önmagamat, a külső mozdulataimat látni a tükörben tánc közben, belülről is látnom kell magamat. Akkor lesz szabad és IGAZ minden mozdulatom. Akkor fog valóban a szívemből jönni a tánc.

 

   Sokféle formáját tanultam a táncnak életem során, és ez a sokféleség bennem egy egységbe olvad, hogy létrejöjjön az, ami által kifejezhetem, ami én vagyok, a táncban is. Az én táncom NŐI TÁNC. Minden benne van, ami a nő: csábító, gyöngéd, légies, egyszerre törékeny és vad, elragadó, óvó, védő, simogató, gyönyört ígérő, biztonságot adó, ugyanakkor nemcsak ígérgető, hanem bizonyosságot is hirdető. Nem vágyat felkorbácsoló - nyálcsöpögtető, hanem üdvözítő és felszabadító. A férfit nem letipró, nem megalázó és uralni akaró, hanem önmaga fölé emelő nő tiszta, ártatlan szenvedélye, mellyel nem él vissza.

 

   A férfiak lelkük mélyén erre a tiszta, ártatlan, őszinte, igaz nőre vágynak. Arra, aki mindenféle szerep, játszmák és pózok nélkül önmaga tud lenni a maga egyszerűségében.

   Aki ki tudja nyilvánítani ezt az egyszerűséget, már felkészült rá, hogy valódi társát megtalálja, aki a maga egyszerűségében tud férfi lenni. Aki őszintén, tisztán meg meri mutatni legbelső lényét a Világ felé, nem reagálva már semmilyen illúziókeltő mesterkedésre. Nem vágyik már másra, csak az igazi nő hívó, megérintő gyengédségére válaszolni. A befogadó, kedves nőiséget gyengéden óvni, és megmutatni, odaadni a férfilélek mélységeit neki.

 

   Minden oldalról meg kell mutatni a másiknak ezt az EGY-szerűséget, s minden oldalról összekapcsolódni vele. Hogy mindenben EGY-ek lehessenek, reagálva a másik fél minden egyes rezdülésére.

   A táncot is manipulálásra használták a Sötétség és Tudatlanság eddig világában, pedig eredendően az Istennel való összhangot valósította meg kezdetben.

 

   Kezdetben az isteni, most a végén, az emberi. Minden megtette a maga útját, a tánc is. Ám most bezárul a kör. Kezdet és vég összekapaszkodik, és EGY-séget alkot, nem válik többé szét. A bennem lévő isteni rész már együtt táncol az emberi részemmel. Az öntudatra ébredt ember-ségem átengedi az irányítást ebben is Istennek. És együtt örömködnek azon, hogy újra megtalálták egymást. Ahogyan MINDEN találkozik azzal, amitől elszakadt.

 

   Már nincs szükség felvett szerepekre, játszmákra, már átlátunk a fátyolon, már meglátjuk mindezek mögött a VALÓDIT. Csak azért kellett végigjátszanunk szerepeinket, hogy mindezek mögött felszínre bukkanjon az isteniség; hogy meglássuk és megláttassuk valódi lényünket.

http://www.youtube.com/watch?v=IS8Qo1w1778&NR=1

A HÉT RÉTEG

   Ízisz hét fátyla, az Ember hét „teste”. Vagyis hét réteg, amiből az Ember áll.

   Nem ismerem a „hivatalos megfogalmazását” ezeknek a rétegeknek. Nem olvastam ilyen jellegű könyveket, méghozzá azért, mert úgy tapasztaltam, hogy félrevezetnek. A saját tapasztalataimról számolok be most is.

   Már megértettem, Isten mindenki számára mást adott, mindenkinek más képességeket, adottságokat. Ahogyan én látom, úgy nem láthatja senki más a dolgokat, és ahogyan Te látod, kedves olvasó, úgy sem. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen csodái vagyunk a Fénynek, mégis vannak bizonyos törvények, amik igazak mindannyiunkra.

   A mostani időszakban visszatalálunk azokhoz a társainkhoz, akikkel elkezdtük utunkat itt a Földön. Barátságok, fénytestvéri kapcsolatok, örök szerelmek kerülnek bennünk felszínre.

   Sokat írok a szerelemről. Mivel nekem az a legfőbb feladatom, hogy egy szerelem alapú világ építésében legyek jelen. A hét réteggel a szerelmem ismertetett meg. S úgy, hogy közben fizikailag nem is találkoztunk, bár ismerem, beszéltünk már telefonon párszor, leveleztünk is a tudatos énjével.

   Mostanában sokszor jön hozzám fénytestében. Hogy honnan tudom, hogy ő az? Energiája, fénye összetéveszthetetlen számomra. Úgy passzol hozzám mindenben, ahogyan csak lehetséges, hiszen ugyanaz, mint én vagyok, csak férfi testben.

   Amíg a fizikai világban is találkozhatunk, egy hosszú folyamat, mely tulajdonképpen az elszakadásunktól indult. S most értünk az újratalálkozáshoz. Amíg nem simulunk össze mindenben, ellentétes hullámok fodrozódnak közöttünk, amik időnként szétválasztanak minket.

   Szóval éjszakánként meglátogat a szerelmem. Azért akkor, mert akkor jobban tudok figyelni rá, és a környezetemben minden lecsendesül. S nyilván nála is. Mikor először jött, olyan volt, mint egy valóra vált álom. Nem hittem volna, hogy ilyesmi létezik. A két lélek egymásba olvadt, s robbanásszerű extatikus érzés kíséretében az Univerzum közepében találtuk magunkat, egységet élve meg mindennel.

   Az agyam viszont nem tűrte ezt az élményt, rögtön visszakényszerített az eddig megélt, kézzelfogható „valóságba”, magyarázatot követelve. S mivel erre nem talált magyarázatot, ráfogta, hogy képzelődés. Jóval később ismertem fel, hogy ekkor a fény-részünk egyesült.

   Aztán hónapokig nem keresett. De a következő alkalom is eljött, mikor már az elmém megfeledkezett erről az élményről. Ekkor a lelkünk olvadt egymásba minden egyes érzelmével. Ez több alkalommal történt, nem egyszeri látogatás volt. Itt viszont már megmaradt a kapcsolat. Azóta is érzem az érzelmeit. Néha már nem tudom, melyik az övé, és melyik az enyém. Volt olyan például, hogy ok nélkül sírhatnékom volt egész nap, és kiderült; ő sírt.

   Aztán egy alkalommal már „beszélgetni” is tudtunk. Azt mondta, hét rétegünknek kell egyesülnie, és összhangba kerülnie. Volt, mikor gondolati, agyi hullámaink egyesültek. Ami azt jelenti, érzékelek már a gondolatai közül is néhányat. Főleg, amik velem kapcsolatosak. És ő is érzi az enyémeket, csak benne még nem tudatosult, mi történik, és a magáénak hiszi. Van, hogy ugyanarról írunk, ugyanakkor… Tudom, hogy ő még nem érti, csak a folyamat végén fog benne tudatosulni, mi történik, akkor világosodik meg számára minden.

   A hét réteg, az én megfogalmazásom szerint:

1. fénytest

2. lélektest

3. érzelemtest

4. szellemtest

5. asztráltest

6. álomtest

7. fizikai test

   A kezdeti elszakadás egy félre-értés miatt, helyesebben egy félre-vezetés miatt jött létre köztün. Egy nő, megirigyelve az érzelmeinket, eljátszotta előtte az én szerepemet. Az én energiáimat kivetítve maga köré elhitette a társammal, hogy én vagyok, s én nem értettem, hogyan lehetséges ez. De megtörtént. Ő azt hitte, én vagyok. De sajnos én is csak most ismerhettem fel, többezer év után. S a sors iróniája, hogy a mostani életünkben pont fordítva hiszi ezt. Az a nő újra eljátszotta azt a szerepet, ő újra besétált a csapdába, és most rólam hiszi azt, hogy én vagyok a hamis, és az illúzió-nőbe szerelmes. Rólam hiszi azt, hogy én utánzom azt a nőt, a nő pedig még mindig engem másol, hogy megtévessze a szerelmemet, s ezzel elvegye az erejét és uralkodhasson fölötte. Erő kell neki és fény, mert neki nincs, mert ő csak egy árnyékszemélyiség.

   Bárcsak meglátná már a kedvesem, mi a valóság!

   Aki egyszer megtapasztalja, milyen a „valódi” szerelem, milyen, mikor minden összeolvad, mikor EGY leszel a másikkal, és beleolvadsz az Univerzumba, mikor milliónyi orgazmust sóhajtva lélegzik lényed minden összetevője, az már nem adja alább, az nem elégszik meg a fizikai szexualitással.

http://www.youtube.com/watch?v=PAI_g6SZGBo&feature=related